Az "Ikarus-os" évek (1975-2005)

1974-ben kezdődött a vasútvonal túloldalán egy 600 lakásos lakóhely építése, amely a rendszerváltásig a Blagoevgrád lakótelep nevet viselte. Nevét Székesfehérvár bolgár testvérvárosáról kapta, és felépülése után, az iparfejlesztés következtében a városba költöző, vidéki családoknak adott otthont.  A korábban már jelzett fluktuáció azonban ezt a lakótelepet sem hagyta érintetlenül, a lakosság érdeklődéséért újra és újra meg kellett küzdeni.

Szerencsére azonban az ipari háttér erősödésével az Ikarusz Járműgyár és a Kossuth Tsz is egyre stabilabb gazdasági hátteret jelentett az intézménynek, továbbá az akkori idők kultúrpolitikája is kedvezett a közművelődési – „munkásművelődési” – feladatokat ellátó művelődési háznak, így tevékenysége zavartalan és biztos alapokon nyugvó volt.  (1. kép)

 

Ekkor alakultak az országosan elismert sőt nemzetközi hírű alkotóközösségek a Gárdonyiban, amelyek aztán évtizedeken keresztül folyamatosan működtek és hazánkon kívül Európa csaknem valamennyi országában bemutatkoztak. Ilyen a 2006-ban már megalakulásának 30 éves évfordulóját ünneplő Ikarus Népi Hímző Szakkör, amely „szakkör” megnevezése ellenére ma már valódi népművészeti alkotóműhely. Fennállásának harminc éve során 42 kiállítással mutatkozott be hazánk és Európa rangos népművészeti kiállításain, textilbiennáléin, az esetek zömében rangos díjakkal hazatérve. Ilyen az Ikarus Néptánc Együttes is, amely a hazai színpadokon aratott sikerei mellett szintén gyakori vendége volt az európai országok fesztiváljainak. Az együttes a mai, nehéz körülmények között is működik, bár természetesen tagjai, vezetői azóta kicserélődtek.

Mindent egybevetve tehát a Gárdonyi Géza Művelődési Ház és Könyvtár ebben az időszakban igen jó háttérrel bíró, prosperáló intézményként működött.

1978-ban az intézmény vezetője Tóth Gusztávné (2. kép) megbetegedett. Állapota hosszú ideig nem javult, így az igazgatói teendőket megbízással Vollein Józsefné könyvtárvezető látta el 1980. októberéig. Ekkor vette át az intézmény vezetését Kovács József.

 

A művelődési ház tartalmi munkájára, arculatára nézve erős befolyást gyakorolt a fenntartó Ikarus gyár. A már több éve tradicionális tevékenységek, a népi hímző szakkör, a magányosok klubja, az ifjúsági klub, a néptáncegyüttes stb. mellett hangsúlyt kaptak, az úgynevezett gyáregységi, közművelődési körök melyeknek komplex programjai szinte mindenfajta érdeklődési kört érintettek. (3 .kép, 4. kép)

Sajnos az épület állagában,az 1957-ben történt átadása óta, változás nem következett be. 1981-ben azonban a tetőszigeteléssel megkezdődött a három évre elhúzódó felújítás és belső átalakítás. Korszerűsödött a fűtés, egységes térben kapott helyet a könyvtár, melynek berendezése egyedi terv alapján készült a Garzon Bútorgyárban. (5. kép) Kiköltözött az alagsori részből a vendéglátó egység és a Gyógyszertári Központ laboratóriuma is. Itt kapott helyet a tornaterem, az öltözőkkel, és a néptáncosok ruhatárával. Tervben volt egy ifjúsági klubhelyiség is. Ugyancsak az alagsorban helyezték el a különböző mobiliákat, és a könyvtár duplungraktára is ide került. A felújítás összesen 23 millió forintba került, fedezetét a gyár biztosította. A munkálatokat a Moziüzemi Vállalat kiegészítette azzal, hogy biztosította a színház-és moziterem székgarnitúráját, a színpadi körfüggönyt és annak távvezérelt húzómotorját, a városi tanács 0,5 milliós hozzájárulásából pedig a színházterem akkor korszerűnek mondható világító berendezése és hangosítása valósulhatott meg.(6. kép, 7. kép)

A felújított és korszerűsített intézmények ebben az időszakban 17 főfoglalkozású és 5 félállású dolgozója volt. A működtetés különösebb anyagi gondokat nem jelentett. A fenntartó Ikarus Gyár mellett, jelentős támogatást nyújtott a városi tanács és a Kossuth Mg. Tsz. is. Ez utóbbi később kivonult az állandó támogatók sorából, de szolgáltatások ellenében eseti támogatást továbbra is bőkezűen nyújtott az intézménynek.

Bővült az intézmény tevékenysége is. 1981-ben az Ikarus Óvoda dolgozóinak és a Vasvári Pál Gimnázium tanulóinak részvételével, Kneifel Imre vezetésével, megalakult az Ikarus Ifjúsági Vegyeskar. (8. kép) A néptáncegyüttes mellett felnevelődött egy saját népzenei együttes is, és 1983-ban a Belgrádban rendezett nemzetközi fesztiválon már az ő kíséretükkel lépett fel a csoport. Ez volt az első külföldi szereplés, melyet a 22 év alatt összesen 22 országba történő 27 utazás követett. A paletta színes. Törökország ázsiai részétől az angol testvérvárosig, Chorley-ig szelte át a „térképet”, de számos fellépése volt a táncegyüttesnek a szomszédos magyarlakta területeken is. (9. kép)

Volt, hogy az Ikarus Vegyeskarral együtt, egész estét betöltő színházi műsort adtak Pozsonyban, ahol ugyanakkor a Népi Hímző Szakkör munkáiból rendezett a művelődési ház színvonalas kiállítást. A táncegyüttes számos alkalommal mutatkozott be a Vörösmarty Színházban, többek között a fennállásának 20. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi gálán is, amely fantasztikus siker volt. Sikeres volt a csornai minősítésre való felkészülése is, melyen arany fokozatot ért el.

Az Ikarus Vegyeskar is minősült: „hangversenykórus” kategóriába sorolta a zsűri. Több külföldi és hazai fellépésük mellett rádiófelvételekkel is dicsekedhetett. Sajnálatos módon azonban, mint a többi művészeti és művelődési közösségnek, idővel a kórus támogatottsága is csökkenni kezdett. Egyesületté alakult a remélt nagyobb támogatás érdekében. Később el is vált a „szülői háztól”, és 2001-től az intézménytől függetlenül tevékenykedik Alba Regia Vegyeskar néven.

Még néhány szó az aranykorról, nem időrendben: 1982-ben folytatódott a felújítás az épületben. A kultúra "illegalitásba" vonult, azaz a tevékenység az alagsorba szorult , közönséget, vendéget csak az ott elhelyezett könyvtár tudott fogadni. A folyamatosság biztosítása érdekében szerveződött meg a Kíváncsiak Levelező Klubja, melynek összejöveteleit a város különböző intézményeibe helyezték ki.

A területen működő Táncsics Mihály Általános Iskolával viszont erősödött a jó kapcsolat. A művelődési ház javaslatára indult el és vált rendszeressé a „Táncsics-napok” rendezvénysorozat, melynek gáláját a művelődési ház saját eszközeivel támogatta. (10. kép)

 

Az Ikarus Néptánc együttes tagjai is a Táncsics Iskolában tették meg első lépéseiket, majd „felérett” csikókként kerültek át a művelődési ház csoportjába. Jelmezeik anyagát az intézmény biztosította, és az iskolában varrták meg.

A korábban említett mezőgazdasági üzemmel való kapcsolat eredménye volt, hogy több alkalommal szerepeltek a táncosok Enyingen a járási mezőgazdasági kulturális napokon, aszlovákiai magyarlakta falvakkal és Galántával is innét eredeztethető a későbbi jó kapcsolat. Akkoriban a Kossuth Mg. Tsz-szel minden évben közösen ünnepelték március 15-ét, műsorral és az üzem területén lévő Kossuth-szobor megkoszorúzásával. A zárszámadás ünnepi aktusa több éven át a művelődési ház termeiben zajlott. (11. kép)

A gyáregységi közművelődési hónapok programjaiban rendszeresek voltak a különböző vetélkedők, a múzeum- és planetárium-látogatások, a helyi képzőművészek – M. Tóth, Ballagó, Francsics, Sándorfalvi stb. –  munkáiból rendezett kiállítások és a művészekkel való találkozók. Örvendetes volt a gyáron belül működtetett letéti könyvtárak jó látogatottsága, és a Balaton-parti Ikarus üdülőkben rendezett szórakoztató estek kedvező fogadtatása is.

1983-tól a lakóterületen élő családoknak nyújtott segítséget a több nyáron át megszervezett napközis tábor színes programjaival és jó hangulatával. Jelentős egyedi rendezvények is szerepeltek a programok között. Ilyen volt pl. a Fejér megyei Moziüzemi Vállalattal közösen szervezett filmbemutató, melynek keretében egy 1957-ben készült és eddig dobozban tartott film került levetítésre, melynek szereplői közül vendégeink voltak Fónay Márta, Sinkovits Imre, Zenthe Ferenc, Gombos Katalin. 

Ugyancsak fontos esemény volt a 2000-ben, Vörösmarty Mihály születésének 200. évfordulója tiszteletére, a Vörösmarty nevét viselő kulturális- és oktatási intézmények, gazdasági szervezetek közreműködésével rendezett est, amelyet a Vörösmarty Rádió teljes egészében felvett.

A művelődési ház - igaz személyes kapcsolatnak köszönhetően is - mintegy 10 évig volt „gazdája” Velencén, a Bence-hegyi Orbán nap kulturális programjának. 

Hat alkalommal szervezete meg a ház és az Ikarus Néptáncegyüttes (mint kezdeményező) karácsonyi jótékony célú műsorát, hol az intézményben, hol a Barátság Házában. A felnőtt táncosokat, zenekarokat szerepeltető műsor a Karácsony, a szeretet jegyében született. Bevételét a középsúlyos, értelmi fogyatékos gyermekeket foglalkoztató iskola alapítványa javára fizették be. Az utóbbi években az iskola tanulói is felléptek a műsorban. 

1995-96-ban kezdett épülni a Sóstó I. lakótelep, majd a rendszerváltáskor kivonuló szovjet csapatok által használt repülőtéri lakásokba is magyar, civil lakosok költözhettek, aminek köszönhetően mintegy 1200 fővel növekedett a városrész lakossága. Mindezek kedvezően befolyásolhatták volna az intézmény tevékenységét, ám a rendszerváltást követő privatizáció negatív következményei sajnos erősebbeknek bizonyultak. A Kossuth Tsz. feloszlott, az Ikarus Járműgyár pedig magántulajdonba került. Többen abban reménykedtek, hogy a gyár privatizációja a művelődési ház előtt is „új távlatokat” nyit. Ez azonban nem így történt. Eladdig, hogy a gyár 1997-ben adott utoljára pénzbeni támogatást az intézménynek. Ennek kiesése meredekre állította a lejtőt.

Többen, többféleképpen értelmezik a művelődési ház vezetésének akkori lépéseit: „előremenekülés”, „több lábon állás”, "mentőöv”, de mindenesetre tenni kellett valamit a megmaradás érdekében. 1993-ban iskolát alapított a művelődési ház, két éves háziasszony-képzéssel. A német testvérvárostól ajándékba kapott tankonyhai berendezés üzembe állítása, a saját erőből vásárolt eszközök, a helyiségek átrendezése és több jószándékú pedagógus szakmai segítsége lehetővé tette, hogy az iskola zavartalanul működjön. Ekkor a művelődési ház már társadalmi szervezet volt. A Közoktatási Törvényben előírtaknak azonban ez a konstrukció  nem felelt meg, át kellett alakulni ÁMK-vá. Az Általános Művelődési Központ-megoldást viszont az állami támogatást biztosító, az "elárvult" szakszervezeti intézményeket támogató országos egyesület, a Területi Művelődési Intézmények Egyesülete kifogásolta, így a két intézmény különvált, két önálló jogi személyként működik 2003. július 01-től.

Mindez azonban azt eredményezte, hogy az addigi stabil, „több lábon álló” költségvetés is felbomlott „iskolaira" - amely, a normatív támogatásnak köszönhetően továbbra is stabil maradt -, és „közművelődésire”, amely viszont ekkortól nagymértékben forráshiányossá vált. A probléma tehát krízishelyzetté változott, de gyökerei régebbre nyúlnak vissza.

Az utóbbi kb. 10 év jogi és szervezeti zűrzavarában, drukkerek és ellendrukkerek gyűrűjében, megítélt (és időnként visszavont) támogatásokkal próbálta magát fenntartani és megtartani az intézmény. A tulajdonos holding szervezet a művelődési ház vezetését olyan bérleti szerződésbe kényszerítette, amelyet ha az ÁMK vezetése nem köt meg, az az intézmény működési feltételeinek, épületének elvesztését eredményezte volna. Aláírásával viszont az épület állagmegóvási, felújítási költségeinek anyagi terhét rótta az intézményre. Lehetetlen helyzetet teremtett. A fenntartásra, működésre is kevés költségvetés, ekkora súly alatt már összeroppant. Időnként a város önkormányzata, kulturális bizottsága támogatta a művelődési házat, kisebb összegeket nyert pályázat útján is. Mindezek azonban csupán a mentőöv vagy tűzoltás szerepét töltötték be.

Két évet is meghaladó tárgyalássorozat után az épület ismét a város tulajdonába került. Felújítására a tervek elkészültek. A tulajdonosváltással a hivatalos kapcsolatok az egykori fenntartóval megszakadtak és a művelődési ház szolgáltatásai iránti igény sem jelentkezett az Ikarus részéről.

Az intézmény szakmai vezetése ekkor a lakóterület felé fordult. Ebben a koncepcióban jó kezdeményezésnek bizonyult a könyvtár rendezvény - sorozata, mely az intézményhez kötődő zenész növendékek tavaszi hangversenyét foglalta magába, és Maroshegyi Zeneszó címmel később már nem csak a növendékeket szólította meg. Ezt követte a Maroshegyi Pódium: Eperjes Károly és Kubik Anna színművészek voltak a vendégeink. Mindketten diákkorukban a Gárdonyi Géza Művelődési Ház színjátszó körének tagjai voltak.

Sorozattá érett a Maroshegyi Kötődésekről Kötetlenül című esemény is. A vendégek olyan személyek voltak, akik születésüktől fogva kötődnek a városrészhez vagy több évtizedes tevékenységükkel kapcsolódnak ide.

A szakmai tevékenységek sikerei azonban nem oldották, nem is oldhatták meg a kettéválás okozta költségvetési problémákat. 2004-ben az intézménynek komoly gazdasági nehézségekkel kellet szembenéznie, amelynek konszolidálása csak radikális létszámleépítéssel és rendkívüli önkormányzati segítséggel volt lehetséges. Kovács József az intézmény igazgatója is nyugdíjba vonult, így 2005. január 1.-től az intézmény vezetését Adorján Viktor vette át.